2; 4 Mvásárhely 1818. 10^a. 7^br

Olvass előbb a’ Copertán belől

Kedves Édes Fiam!

Mind a két leveledet igen kedvesen vettük, Tégedet igazán szerető atyai és anyai szivvel: ohajtva várjuk, (: a’ midőn Téged látni hiába ohajtunk:) a’ harmadikat, reménlvén hogy abba állapotodrol, szállásodrol, kosztodrol, készületidről, ki-nézésedről bővebben tudositva, inkább megnyugtatsz. A’ harmadikba ne menj, ha lehet; meg-vallom nem láthatom, miért kellene oda menni, mikor 4-dikbe mehetsz: Carpe diem, quam minimum credulus postero… occasio a tergo calva est; nem hihető, hogy a segedelem 5 esztendő előtt meg-szakadjon, de az emberek halandók, ’s jó minél elébb meg-nyerni azt, a’ mit sehol a’ Monarchiába, ugy mint ott nem lehet. Én ha lehetne talám éppen a 6-dikba tennélek. Ugy lessz a’ mint lehet. Ollyan fel per se nem eshetel; a’ mi időt az oda valo Mathesis enged, forditsd a’ Déákra, Frantziára, majd Angliusra és mindenek felett más Mathematicusok olvasására. Olvasd Karstent, Kaestnert, Pasquichot, Eulert, La Croix Traite Elementair du Calcul diferentiel et integral, La Grange Theorie des Fonctions etc.

Vannak fordítva is, de nem sokára frantziául is megérted; ugyan-tsak most fordítva nézd. La Croixnak van bővebb munkája is; de elébb ezt nézd; a bővebbet a’ hol szükség. Euler diákul van; nekem meg van németül fordítva a diferentialis calculussa 3 darabba; a fordito adott hozzá egy Supplementbandot melybe van Hindenburgnak híres Combinations Analytikja. Az ember mindeniket meg-nézegeti egy-egy materiára; leg-inkább szeretném, hogy La Croix-t olvasnád által. Gyönyörűség, ’s az erköltsieket kivéve, leg-tisztább, azokat ’s hasonlokat egy maga idejébe belé jött ’s készséget szerzett jó elmének folyvást olvasni, idvesség a’ földön… Én későn ’s útmutató nélkül tanultam, ’s hasonlo vagyok a’ nagy korába tanult hegedűshez, a’ ki fél az applicaturátol, ’s a’ hol fekete. Te szerentsés vagy, tsak betsüld-meg szerentsédet… Higgy nékem, hogy semmi sem emeli-fel az embert ugy a’ föld felibe, mint a felsőbb Mathesis, mint a Sas a’ méjj égbe, ugy el-süllyed az ember, el-hagyva az egész világot… Te ezt bizonyoson el-éred, tsak használd azt az időt, mely most és tsak egyszer foly rád nézve; az élted arany ideje ez, fuss a’ tzélra, ne mulasd-el az út mellett majd egy ’s majd más félre tsalogato tárgyaknál. Qui studet optatam… A hid el van vágva: tu contra audentior ito!… Bátran menj; bizonyoson el-jutsz, egésséged kára nélkül ha réá vigyázsz… munka nélkül nem; Ardua quo ultra… Imádkozz és dolgozz! Semmit se félj; tselekedd azt a’ mi most elődbe van a’ gondviseléstől rendelve; Quod instat age! ’s légy jó reménységbe! Aequam memento… Az esztendők észre se vesszük, a’ mikor eltelnek, ’s meg-érkezel… Ha jól el-készülsz arra, a’ mire ott leg-jobban lehet, sok kenyér közzül választhatsz… Deus et dies docebunt… Én is meg-látogatlak még Bétsbe ’s Anyád is.

Ird-meg, most mit érezsz, mire volna kedved jövendőbe’. Ide Professornak volna-é?

Hová tovább azt hiszem, hogy nagy Mathematicus tsak a’ lehet, a’ ki excellens elmével jókor jó móddal hozzá fogva, serdülő korába ollyan helyt, a’ hol mint a méheknél tavasszal egy az igyekezet, szünetlen valo hosszas gyakorlással, mint a’ nyelvbe, ollyan készséget kap… Különben a nagy Calculustol irtozónak az arra való feszülés nem hágy erőt gondolni, ’s az elhibázás heteket ’s egésséget pusztít el: az az öröm mellyet a’ Mathematicus érez bosszusággá válik, midőn ott a’ hol az mint egy Óriás bokáig jádzodva halad; méjségbe süllyed ez ’s el merül…

Most van kitől kérdezd ott, ’s nem szégyenled, a’ hol nem érted kérd-meg; ha végire nem mehetsz, ’s magad se találod könnyen, jegyezd fel azutánra, ’s most haladj; különben ollyan materiába kaphatsz, hogy akár az öt esztendőt el-nyelje…

Teleki Ferentz igen szép elméjü, és a’ Mathesisbe nem tudok Erdélybe hozzá hasonlot, – de te ezen egész dologrol ne szolj – de még sincs elég készsége a’ Calculusba sem elég fundamentumossága. Egy Materiába sokáig mind hiába dolgozván, végre hozzám hozta; én solváltam; meg-írom neked ide, mivel a’ télire fel-menvén, könnyen meg-esik, hogy meg-kérdez. Elébb előre botsátom azt, a’ mit a Gróf is nem hallott volt, ’s azért nem boldogult a’ materiájába; már meg-mondottam, és erőssen szerette, ’s meg volt elégedve.