Scientia Spatii. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Bolyai János honlapja

[Bolyai János]: Appendix. Scientiam Spatii absolute veram exhibens: a veritate aut falsitate Axiomatis XI. Euclidei (a priori haud unquam decidenda) independentem; adjecta ad casum falsitatis, quadratura circuli geometrica. Auctore Johanne Bolyai de eadem, Geometrarum in Exercitu Caesareo Regio Austriaco Castrensium Capitaneo.

Az 1897-es magyar kiadásban: A tér absolut igaz tudománya, a XI. Euklides-féle axioma helyes vagy téves voltától (melyet a priori nem dönthetünk el) függetlenül tárgyalva, a XI. axioma téves voltának elfogadásához hozzácsatolván a kör geometriai négyszögesítését / írta bolyai Bolyai János, az Osztrák cs. k. Hadseregben tábori mérnökkapitány ; fordította Suták József. – Budapest : Hornyánszky, 1897.

Bolyai János műve apjának, Bolyai Farkasnak hatalmas kétkötetes munkája, a Tentamen függelékeként – appendixeként – jelent meg. A Tentamen (Marosvásárhely, 1832, 1833) összegzi kora matematikai ismereteit, és az Appendixre vonatkozó néhány megjegyzést is tartalmaz. Az Appendix az első kötetben 1832-ben jelent meg, de különlenyomatként már 1831-ben.

Az Appendixben Bolyai János tömören, szigorú és elegáns stílusban, latin nyelven fejti ki korszakalkotó felfedezését. Euklidész párhuzamossági posztulátumától (a 11. axiómától) független új, axiomatikus geometriai rendszert épít fel (abszolút geometria), valamint a párhuzamossági axióma tagadásával kidolgozza a nemeuklideszi hiperbolikus geometriát. A szöveg 43 szakaszból áll (1-43. §), tartalmilag pedig két fő részre tagolódik: az abszolút geometria és a hiperbolikus geometria tárgyalására.

Az Appendix itt látható példánya Bolyai János saját munkapéldánya volt. Erre utalnak saját kezű bejegyzései és ceruzás javításai.

A példányt 1901-ben Schmidt Ferenc hagyatékából vásárolta meg a Magyar Tudományos Akadémia.

A vékony füzetet kékesszürke kiadói borítófedél takarja. Az első borítófedélen kis címkén a jelzet: Bolyai A.3. (A példány jelzete az MTA Könyvtára egykori „Bolyai-szekrényében”.)

A 4-rét kiadvány terjedelme: 26, [2] p., [1] t., magassága 20 cm. Az ívfüzetek jelzése: A-C⁴ D². A nyomtatvány tehát 14 lapból (levélből) áll; oldalai a 2. lap hátoldalától (verzójától) kezdve a 13. lap verzójáig 4-től 26-ig számozottak (p. 4-26). Az első lap kezdete: Explicatio signorum (a jelölések magyarázata), a lap verzója üres; a 2. lap rektóján kezdődik a szöveg: § 1. (Fig. 1.) Si rectam …; a 13. lap verzóján (p. 26) a szöveg vége: … quod tamen occasioni // magis idoneae reservatur.; a 14. (számozatlan) lapon a hibajegyzék: Errata …; amely a lap verzóján végződik: … lege sectio. A könyv végén, a hátsó borítófedélhez ragasztva, világoskék kihajtható táblalap a nyomtatott magyarázó ábrákkal. A lap bal alsó sarkában „Steph. Vizi sc.” jelzés, a jobb felső sarokban a cím: Tabula Appendicis; a lap verzója üres.

Mindezek a lapok, beleértve a nyomtatott táblalapot, megegyeznek az Appendixnek a Tentamenben megjelent lapjaival.

A Tentamenben – és az Appendix más különálló példányaiban is – az Appendixnek külön címlapja van, és rajta a fent közölt hosszú cím. Az itt leírt példányból ez a címlap hiányzik. Helyette, egy beragasztott lapon, Bolyai Farkas kézírásával címváltozat olvasható:

Appendix Prima. Scientia Spatii absolute vera; nulli quoad parallelas supposito Axiomati (Euclideo vel alii simili) innixa. Auctore Johanne Bolyai de eadem, Geometrarum in Exercitu Caesareo Regio Austriaco Castrensium Locumtenente Primario Auctoris Filio.

A lapon Bolyai János autográf ceruzás jegyzetei, valamint Schmidt Ferenc piros tintás saját kezű megjegyzése: „Handschrift Wolfgang Bolyai. Fr. Schmidt.”

Az ezt megelőző repülő előzéklapon – ugyanolyan világoskék papír, mint a nyomtatott táblalap – Bolyai János kézírásával a mű általa adott címe:

Appendix, Scientiam Spatii absolute veram exhibens; a veritate aut falsitate Axiomatis XI. Euclidei (a priori haud unquam decidenda) independentem; adjecta ad casum falsitatis quadratura circuli geometrica. Auctore Johanne Bolyai de Eadem, Geometrarum in Exercitu Caesareo Regio Austriaco Castrensium Capitaneo. Agropoli sive Maros-Vásárhelyini 1832. Typis Collegii Reformatorum per Josephum et Simeonem Kali de Felső-Vist.

A lap tetején Schmidt Ferenc piros tintás autográf megjegyzése: Handschrift von Johan Bolyai.

A lap verzóján a kötet jelenlegi jelzete ceruzával beírva: 545.091. Alatta az MTA Könyvtára növedéknaplójának pecsétje: 1901. év 296. Alatta beragasztott, nyomtatott címke: „354. Bolyai János: Appendix. (A nyomtatott munka B.J. saját kezű bejegyzéseivel.) 27 levél. Bolyai A.3. Tud. Akadémia.”

A kék címlappal összefüggő kiragasztott előzéklapon Bolyai János német nyelvű feljegyzése „Anmerkung” címmel. Ebben kifejti véleményét műve értetlen bírálóiról. A lap bal felső sarkában Schmidt Ferenc autográf piros tintás felirata: Johan Bolyai.

A nyomtatvány 13. lapja (a 26. oldal) után különálló nyomtatott lap következik, amelynek oldalszámozása „) 27 )”, és mindössze három sort tartalmaz (a lap verzója üres):

omnes. Ax XI Eucl. demonstrandi necessario irritos // fuisse): at muneris ratio huic amplius vacare haud // permittens, alii occasioni reservare jubet.

A könyv végén, a nyomtatott ábrák előtt, beragasztott táblalap fehér papíron, Bolyai János saját kezű tusrajzaival. A 4. és a 13. ábrát ceruzával javította, a 23. ábrát utólag ceruzával rajzolta. A lapon ceruzás felirat ismeretlen kéztől: „Original Zeichnung Joh Bolyai.” A nyomtatott táblalap Bolyai javításait és a kiegészítést már magában foglalja.

Az Appendix e példányát láthatóan utólag, általunk ismeretlen időben állították (ragasztották) össze. Bizonyosan egybe tartozott a második (belső) címlap, az 1-24. és a 27. oldal és Bolyai saját kézzel rajzolt magyarázó ábrái. A kötet lapjait a hátsó borítófedéltől indulóan több helyen vékony tűvel átszúrták. Ez arra enged következtetni, hogy az 1831. évi kolerajárvány idején füsttel fertőtlenítették.

A könyvecskét ma új, bőrborítású tékában tárolják. (A korábbi könyvtári félvászon kötést a digitális felvételek elkészítése után eltávolították.)

Bolyai János Appendixének eme példányát 2009-ben az UNESCO Világemlékezet-listájára (Memory of the World Register) jelölték.